Érvénytelenítették a Tungsram egykori újpesti főtelephelyének értékesítésére kiírt pályázatot, így egyelőre nem dőlt el, mi lesz Újpest egyik legnagyobb és legértékesebb rozsdaövezeti területének sorsa. A felszámolás alatt álló Tungsram Operations Kft. fővárosi, IV. kerületi ingatlancsomagjára korábban közel nettó 12 milliárd forintos ajánlat érkezett, a pályázatot azonban április végén érvénytelenítették. Az Elektronikus Értékesítési Rendszerben megjelent indoklás szerint az eljárás „nem felelt meg az eljárásrendnek, illetve a titkosítás sérült”.
A terület értékesítése már márciusban lezárulni látszott. A Tungsram egykori újpesti gyárkomplexumát több mint 10 milliárd forintos kikiáltási áron hirdették meg, a legmagasabb ajánlat pedig nettó 11,95 milliárd forint volt. A csomag része volt a nagy múltú fényforrásgyár, a kapcsolódó iparterület, magánút és sportcsarnok is.
Déri Tibor, Újpest volt polgármestere Facebook-bejegyzésében úgy értékelte a történteket: „most már talán egészen jól látszik, miért is hiúsult meg valójában a Tungsram egykori újpesti főtelephelyének értékesítése”. Szerinte néhány hete még úgy tűnt, hogy „lezárulhat a felszámolási folyamat egyik legfontosabb fejezete”, majd a kormányváltás után „szinte egyik pillanatról a másikra előkerültek az eljárásrendi és titkosítási problémák”.
A volt polgármester szerint a pályázat érvénytelenítését lehet pusztán technikai vagy jogi kérdésként kezelni, de szerinte ennél többről van szó. Déri úgy fogalmazott: „ha valaki józanul ránéz erre a területre, gyorsan rájön: a közel 12 milliárdos vételár önmagában brutálisan magas”. Hozzátette, hogy a vételár csak a belépő lett volna, hiszen egy közel tízhektáros, hosszú ideje ipari célra használt területről van szó, több tucat bontandó épülettel.
A kérdés valóban túlmutat az egyszerű ingatlanügyleten. Egy ilyen terület újrahasznosítása nemcsak vásárlást jelent, hanem bontást, közműfejlesztést, közlekedési kapcsolatokat, környezeti vizsgálatokat és adott esetben kármentesítést is. A Tungsram újpesti telephelye ipartörténeti jelentőségű helyszín, de éppen emiatt városfejlesztési szempontból is különösen érzékeny terület. A korábbi beszámolók szerint maga a fényforrásgyár közel 93 ezer négyzetméteres, és 56 épületből áll.
Déri Tibor szerint az igazi kérdés nem is az, ami a föld felett látható, hanem az, ami a föld alatt lehet. Bejegyzésében azt írta: „egy ilyen múltú iparterületnél szerintem senkinek sincsenek illúziói. Ha ott valaki komolyabban elkezdene ásni, valószínűleg a nehézfémektől kezdve mindenféle ipari szennyezést találna.” Ez egyelőre feltételezésként kezelendő, de városfejlesztési szempontból reális felvetés: régi iparterületeknél a környezeti állapot, a talajszennyezés és a kármentesítés költsége gyakran döntő tényező.
A volt polgármester számítása szerint a vételár, a bontás, a kármentesítés, a közművek és az infrastruktúra együtt könnyen 20–25 milliárd forintos projektköltséghez vezethetett volna. Ebből szerinte az következik, hogy a beruházó csak nagyon intenzív beépítéssel tudta volna kitermelni a költségeket. „Minél több lakás, minél nagyobb beépítettség, minél magasabb épületek, minél nagyobb szintterületi mutatók mellett” – írta.
Ez a pont a történet politikai és városfejlesztési magja. Déri értelmezése szerint a projekt gazdaságossága normál településrendezési szabályok mellett kérdéses lett volna, a számok pedig akkor jöhettek volna ki, ha működik az elmúlt években sokat vitatott gyakorlat: a kormányzati kiemelés rendszere. Mint fogalmazott, ez az a világ, „ahol egy tollvonással át lehet írni helyi szabályokat, ahol hirtelen megemelkedik a beépíthetőség, és ahol egyik napról a másikra belefér az is, ami korábban elképzelhetetlen volt”.
A bejegyzés legfontosabb üzenete, hogy Újpest számára a Tungsram-terület sorsa nem lehet kizárólag befektetői megtérülési kérdés. Egy közel tízhektáros rozsdaövezeti ingatlan beépítése gyakorlatilag egy új városrész létrehozását jelentené. Ez pedig nemcsak arról szól, hány lakás épülhet, hanem arról is, hogy az új beépítés hogyan hat a környező városrészre, a közlekedésre, az iskolákra, az óvodákra, az egészségügyi ellátásra, a közművekre és a zöldfelületekre.
Déri Tibor ezt így foglalta össze: „egy várost nem lehet kizárólag megtérülési táblázatok alapján működtetni”. Szerinte egy ilyen léptékű fejlesztésnél nem az első kérdés, hogy „mennyi profitot lehet maximalizálni”, hanem az, hogy „hogyan marad élhető a környezet”.
A volt polgármester szerint nem fogadható el az a modell, amelyben a beruházó realizálja a profitot, az infrastruktúra-fejlesztések költségeit pedig végül az újpestiek vagy a budapestiek fizetik meg. Ez az állítás túlmutat a Tungsram-ügyön: a fővárosi rozsdaövezeti fejlesztések egyik alapkérdését érinti. Ki állja az új utak, közművek, közösségi terek, zöldfelületek, intézményi kapacitások és közlekedési fejlesztések árát?
A pályázat érvénytelenítése tehát nem feltétlenül lezárása, inkább újranyitása a Tungsram-terület ügyének. A terület előbb-utóbb ismét fejlesztési kérdés lesz, mert ekkora és ilyen elhelyezkedésű rozsdaövezeti ingatlan nem maradhat tartósan válasz nélkül. A kérdés az, milyen feltételekkel és kinek az érdekében indulhat majd újra a folyamat.
Déri Tibor szerint a fővárosban és helyben is éppen ezekről a kérdésekről kell gondolkodni. „Ha ezen a területen valaha valóban lakófejlesztés indul, akkor annak világos feltételei kell legyenek: transzparens megállapodásokkal, közérdekű vállalásokkal és valódi infrastruktúra-fejlesztésekkel” – írta.
A történet tanulsága egyelőre ennyi: a Tungsram egykori főtelephelye nem egyszerűen eladó ipari ingatlan. Újpest egyik legnagyobb városfejlesztési tartaléka, amelynek sorsa évtizedekre meghatározhatja a kerület arculatát. Ezért nem mindegy, hogy a döntések nyilvánosan, helyi és fővárosi érdekek mentén születnek-e meg, vagy egy befektetői számítás és egy politikai döntés találkozásából alakul ki egy új városrész.
Ahogy Déri Tibor fogalmazott: „a város érdeke nem lehet másodlagos a befektetői érdek mögött.”
